Tavaszi edzőtáborunk egyik lényeges pontja volt, hogy ovis karatésaink is ellátogattak az edzésekre. Külön csoportokban foglalkoztunk a korosztályokkal. Míg Kriszta a nagyobbakat a küzdelem lényegesebb szempontjaira és a fordulásos rúgás elsajátítására okította, addig én a kicsiknek próbáltam alapszinten megtanítani a köríves rúgást.
A két edzés között került sor a tavaszi övvizsgára, melyet minden érintett izgalommal várt, s ami kisebb-nagyobb nehézségek ellenére mindenkinek sikerült. Az edzések alatt meglepetésként a húsvéti nyuszi is tiszteletét tette, mindenkinek némi nassolnivalóval kedveskedve.
A felnőttek kora reggel és késő délután vettek részt az edzéseken, és számukra is az övvizsga volt a záró momentum. Az edzéseken egy mesterkata, a Chinte elsajátítása, és értelmezése szerepelt. Együtt edzett idős és fiatal, kezdő és haladó, visszavonult és aktív versenyző, mely mindig különös hangulatot kölcsönöz az ilyen alkalmaknak. Örömteli volt, hogy a téli táboron megtartott nyíltedzés hatására több anyuka is elkezdte az edzéseket, akik a vizsgán kiérdemelték első fokozatukat. Kitartásuk mindenképpen példamutató.
