Karate

A karate kialakulása
A karate kialakulása Okinawára vezethető vissza. A szigetcsoportra eljutott kínai harcművészetek továbbfejlődése, technikai változása, és nem utolsó sorban az azt gyakorló és tanító mesterek munkája és tapasztalata segítette a karate-do kialakulását. A modern karate megalkotójának, atyjának nevezett Funakoshi Gichin (1869-1957) volt az, aki a judo-hoz hasonlóan rendszerbe foglalta a megfelelő technikákat, támadásokat és védéseiket és a különböző állásokat. Funakoshi Okinawa Shuri tartományában született. Itt tanult és tanított élete első időszakában.

Funakoshi mester olyan kiváló mesterektől tanult, mint Itosu Yasutsune (1830-1915) és Azato Yasutsune (1827-1906) mesterek. Természetesen a karate kialakulásával kapcsolatban meg kell említeni az őket tanító mestereket is, így Matsumura Sokon-t, vagy az őt oktató Sakugawa mestert. De meg kell említeni Kushanku és Higashionna Kanryo (1852-1915) nevét is.

A karate első bemutatkozása Okinawán 1903-ban volt, míg Japánba 1915-ben jutott el először. Az 1922-es bemutatóra a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghívására került sor és innen nevezhető "töretlennek" a karate fejlődése. Az első klubot Funakoshi mester a Keio egyetemen nyitotta meg 1924-ben.

A karate kialakulásához a technikai hátteret kétségkívül a kínai harcművészetektől kapta. A hatodik században élt indiai szerzetes Bodhidharma (japán nevén Daruma) 520 körül ment kínába, ahol hosszabb vándorlás után jutott el az északi Honan tartományba, a Sung hegységben lévő Shaolin kolostorba (japán nevén Shorin-ji). Megszerzett tapasztalatainak köszönhetjük tanítását, mely szerint a test és a lélek elválaszthatatlan egymástól. Az általa bevezetett és szorgalmazott meditáció nem gyakorolható gyenge fizikai állapotban, ezért dolgozott ki egy gyakorlatsort, mely alkalmas a test fizikai állapotának fejlesztésére. Ezek még nem küzdőtechnikák voltak. Később lettek azzá a történelmi események hatására, az azokra adott válaszreakciók eredményeképpen. Az így kialakult pusztakezes küzdőtechnikák lettek az alapjai a karaténak is.

JKA
20-25 évvel azután, hogy Funakoshi mester bemutatta a karatét Tokióban, megalakult a Japán Karate Szövetség, japán nevén Nihon Karate Kyokai, angolul The Japan Karate Association (rövidítve: JKA).

Első technikai igazgatója Nakayama Masatoshi (1913-1987) mester volt, egészen haláláig. Funakoshi mester, mint tiszteletbeli vezetőinstruktor szerepel a JKA-ról szóló leírásokban. Nakayama mester - mint leghűségesebb és legközvetlenebb tanítványa - személye biztos garancia volt arra, hogy a modern karate megalapítójának számító Funakoshi Gichin tanításai, karatéról alkotott nézetei, technikai elképzelései tovább éljenek, töretlenül tovább fejlődjenek. Mind a mai napig folyamatosan halad a JKA a Funakoshi mester által elkezdett úton. Mesterei által a karate-do technikái és szellemisége töretlenül népszerű az egész világon. Klubok ezreiben gyakorolják szerte a világban, követve az eredeti tanításokat, alapelveket, melyek a stílus értékeit és jellegzetességeit jelentik.
 
A stílusról
Bár Funakoshi mester az általa kidolgozott rendszert mindig is csak karate-do néven emlegette, és mérges volt, ha a tanítványai néha, mint önálló stílust emlegették, de az ő általa tanított karatét annyian megváltoztatták, annyi más stílus 'alakult" ki, hogy mára teljesen elfogadottá lett a shotokan elnevezés, mint stílusnév is (eredetileg csak az  edzőterme elnevezésére használta).

Mi a karate-do?
A karate-do - út a szellemi és testi önuralom megszerzéséhez (Nakayama M.).
A karate-do - önkritikus "soha-nem elégedettség" a saját technikával és a "boldog érzés",  az edzésről testileg kimerülten való távozás (W.-D.Wichmann).
A karate-do - a fegyvertelen önvédelem, küzdelem művészete.
A karate-do - gyakorlás, és a gyakorlásból adódó jellem és személyiség fejlesztés.

A shotokan stílus jellegzetességei:

 

Tekintettel arra, hogy a karate egy olyan "pusztakezes" önvédelmi rendszer, melynek gyakorlása az alapító elképzelései szerint elsősorban a technikák gyakorlása általi személyiségfejlesztés, jellemformálás. Csak ezen túlmenően számítanak a technikai és praktikus küzdelmi elemek, melyek az ütések (tsuki), a csapások (uchi), a rúgások (keri) és ezek védései által jelentkeznek, és melyek által elérhető eredmények a karate-do gyakorlása során csak másodlagosak lehetnek.

A karatét megelőző korokat idéző, és a shotokan fejlődésére meghatározó hatással bíró elv és kifejezés az ikken hissatsu, mely talán a leginkább tömöríti és kifejezi lényegét és egyben a karate technikák fejlődését leginkább determinálja.

Az "ikken hissatsu-egy ütéssel ölni" elve ugyan szerencsére ma már sehol nem alkalmazott, ma már csak jelképes, azonban a kifejezés által sugallt hozzáállás, szellemi megközelítés, a mögötte rejlő tartalmi követelmények átitatják a mai karate teljes egészét.

A fenti elv elvárja követőjétől, alkalmazójától, hogy teljes odaadással, teljes figyelemmel és koncentrációval, egyúttal a maximális erő és technikai koncentrációval vegyen részt a küzdelemben. Ugyanez a körültekintés várható el az ellenféllel kapcsolatos helyzetfelmérésben, a körülmények mérlegelésében is.

Arról az egy, meg nem ismételhető lehetőségről szól, melyet, ha kihasznál az ember, akkor győztesen kerül ki a küzdelemből. Míg ha nem él a lehetőséggel, ha nem ragadja meg az alkalmat, akkor jóvátehetetlen hibát követ el, meg nem ismételhető, soha vissza nem térő alkalmat szalaszt el. Ettől egyszeri, egyben megismételhetetlen a pillanat., ettől meghatározó a felelősség az adott helyzetben. A kifejezés a múltban könnyen a halált jelentette, míg ma "csak" a vereséget, a kudarcot, az eredménytelenséget.

Ez jellemzi a mai shotokan karate versenyszabályait ( a kata és a kumite versenyszabályokat egyaránt), valamint az egyes technikákat is. És ugyancsak ez a megközelítés az elvárható a mindennapi gyakorlás során.

Ennek az elvnek egy karate technika akkor felel meg, ha törekszik a maximális hatás elérésére az adott pillanatban, helyzetben.

 

A karate alapvető elvei:

• forma, egyensúly, súlypont
• erő és gyorsaság (erő és sebesség viszonya, merőleges találati szög, kis találati felület)
• erőkoncentráció (kime)
• izomerő szerepe (ellenerők, irányított feszítés)
• ritmus
• időzítés
• alhas és csípő szerepe, munkája

A karate technikák végrehajtása során fontos szerepe van az állásnak és a testhelyzetnek. Minél stabilabb az állás, annál hatásosabb lehet a technika. Ezért a kezdeti magas állásokat fokozatosan felváltották a mélyebb, de még a mozgékonyságot lehetővé tevő állások. Ezekben a súlypont közelebb került a talajhoz, ezáltal is növelve a stabilitást.

Tekintettel arra, hogy a test és a súlypont mozgatása a merőleges találati szög miatt lehetőség szerint vízszintes, általában párhuzamos a talajjal, ezért a felsőtest függőleges helyzete biztosíthatja a nagyobb stabilitást. Ezáltal biztosított, hogy a csípő munkája során szintén vízszintesen dolgozhasson. Ellenkező esetben a csípő térbeli fordulásával nem tudja teljesértékűen segíteni a a tachnikát, növelni a kifejtett erőt. Másik probléma a súlypont eltolódása, mely a stabilitás változásán túl a távolság automatikus változását is eredményezi.

Szövegdoboz: Fenti célt szolgálja a technikák teljes pszichikai- és erőkoncentrációval történő végrehajtása, mely a helyes technikai kivitelezéssel együtt eredményezi a kime-t, mely nélkül a technikákat nem nevezhetjük karate technikáknak. Az egyes támadások és védések végrehajtásakor az izmok irányított feszülése jellemzi az izommunkát.

A kime és az ellenerők helyes alkalmazása eredményezi a technikák tökéletes kontrollját, mely nélkül sem a gyakorlás, sem a verseny nem elképzelhető. Hiánya súlyos sérülésekhez vezethet. Az ellenerők a test és a csípő mozgásából és kéztechnikáknál a segítő kéz ellentétes mozgásából, míg lábtechnikáknál a tartó láb munkájából keletkeznek. Fontos a szerepe rúgásoknál a visszacsapódó lábfejnek (hiki-ashi) is.

A helyes karaténak elengedhetetlen eleme a gyors és lassú mozdulatok helyes váltakozása és a dinamikus végrehajtás. Fontos az erő és a lágyság, az erő és az ellezulás megfelelő alkalmazása. Továbbá nélkülözhetetlen a test rugalmas alkalmazása, összehúzódása (előkészítő, felkészítő szakaszok) és kiterjedése (a becsapódás pillanata).

A shotokan karate elképzelhetetlen a csípő megfelelő használata nélkül. "Üss a csípőddel, rúgj a csípőddel és védekezz a csípőddel" mondják neves mesterek arra utalva, hogy a karatéban a mozgásnak a csípőből kell elindulnia, kihangsúlyozva így az alhas szerepét. A testnek ez a része (a köldök alatti rész) szinte valamennyi harcművészetben egyaránt kiemelt jelentőségű.

 

 

 

Fizikai elemek	Szellemi összetevők
lehetőség (KIKAI)	belső elvárás (cselekvő-reagáló, aktív-passzív, stb.)
távolság (MAAI)	szándék (sen-no-sen, go-no-sen, tai-no-sen)
tekintet (METSUKE)	szellemi ritmus (helyes pszichikai pillanat a technika helyes végrehajtásához)
egyensúly (KU)	harci szellem
ritmus (HYOSHI)	zanshin (a figyelem készségének fenntartása, biztonságos távolság, reakciókész testtartás)
légzés (KOKYU)
technika (WAZA)

 

 

A három fő rész az alapgyakorlatok (KIHON), a formagyakorlatok (KATA) és a küzdelem (KUMITE) szervesen összetartozó részek. Aki a karate-do-t gyakorolja az nem nélkülözheti egyiket sem, de a gyakorlás hangsúlya sem tolódhat el egyik javára sem, mert akkor megbomlik köztük az egyensúly, és a teljes rendszer nyújtotta előnyök. a gyakorlásuk által elért eredmények nem, vagy csak részlegesen jelentkeznek.

A kihon a technikát fejleszti. A kata a folyamatos mozgást, a kombinációkat. A kumite az időzítés és a távolság begyakorlását. Csak ezek elégséges gyakorlása után érdemes a versenyzést elkezdeni.

 

A kihon
Az alapelvekről már beszéltünk, de érdemes néhány szót ejteni a technikákról is.

 

Shoryin Ryu		Shorei Ryu
(gyors, serény, fürge mozdulatok, agilis fordulások)		(erőteljesebb izommunka, a testi erő hangsúlyozottabb alkalmazása)
A kata neve:	A kata régi neve:	A kata neve:	A kata régi neve:
Heina 1-5	Pinan 1-5	Tekki 1-3	Naihanchi 1-3
Bassai	Passai	Jitte	Jutte
Kanku	Koshonkun	Hangetsu	Seishan
Enpi	Wanshu	Jion	Jion
Gankaku	Chinto

 

A további 10 kata: Bassai Sho, Kanku Sho, Gojushiho Sho, Gojushiho Dai, Chinte, Sochin, Unsu, Nijushiho, Meikyo, Wankan.

 

A kata során az alaptechnikák ismeretén túl előtérbe kerül az egyes technikák sorozatban történő végrehajtása, a mozdulatok közötti átmenetek, a különböző irányokban történő végrehajtás, a ritmus, vagy a mozdulatok és a kata-k értelmezése.

 

Megjelennek a lassú mozdulatok, melyek végrehajtása különösen nehéz, tekintettel, hogy a gyors mozdulatokhoz hasonlóan, térben ugyanúgy történik a mozgás. Hangsúlyozottan fontos szerepet kap a tartóláb, és használata.

 

Természetesen fontos a légzés is, mely itt a különböző technikák váltogatásával új feladatot jelent. A többségében 60 és 90 másodperc hasszúságú formagyakorlatok speciális állóképességet kívánnak, mely szintén jól kiegészíti a kumite versenyek ezirányú követelményeit.

 

A kata versenyek megtartották az eredeti elveket. A selejtezőkben zászlózás van, tehát tulajdonképpen "páros küzdelem", egyenes kieséssel. A fenti elv miatt vigaszági lehetőség nincs. A selejtezőkben shitei és sentei kata-k vannak, a kata-k meghatározott köréből. A döntőben tokui kata és pontozásos elbírálás.

 

A karate valódi lényege az alkalmazás, anélkül, hogy a kihon és a kata fontosságát kétségbevonnánk. A küzdelem különböző fokozatain keresztül jutunk el a szabadstílusú küzdelemig (jiyu kumite).

 

A kötött küzdelmek egyeztetett formái (yakusoku kumite) fokozatosan vezetnek a valódi harc tanulása felé.

 

A gohon kumite az egyes támadások és azok védései végrehajtására tanít. Segít a távolság tanulásában, de külön feladat a védés és az ellentámadás. A kihon ippon kumite már csak egy támadásra és annak védésére helyezi a hangsúlyt. Itt viszont már lényeges, hogy a korrekt állásban végrehajtott védekezés után rögtön következik az ellentámadás. A védekezéskor különböző irányokban léphetünk el és a védés-ellentámadáskor szempont a csípőmunka is. A támadás utáni védekezésre, és az abból való ellentámadásra oktat a kaeshi ippon kumite.

 

 

A kumite egyéb formái még az alkalmazott kumite (oyo kumite), a kyogi kumite és a shiai kumite.

 

Természetesen a kötött formájú kumite gyakorlatokat is sokféleképpen végre lehet hajtani, és így szélesíteni gyakorlati értékeiket.

 

A kumite versenyek elsősorban ippon shobu szabályok szerint folynak,egyenes kieséses rendszerben lebonyolítva. Egy pontig tart csak a  küzdelem, s aki egyszer kikapott, az már nem mérkőzhet tovább. Ettől őrizte meg életszerűségét mind a mai napig, és ettől lett egyre népszerűbbé a sanbon shobu versenyszabály is. Aki nem szereti annyira a megismételhetetlen kihívásokat, aki nem bánja, hogy ha hibázott is, de azért még tovább küzdhessen, aki szereti egy kicsit könnyedebben, venni a feladatokat, az igazán ragaszkodik a három pontos lebonyolítási formákhoz.Lehet ugyan, hogy bekap - akár sorozatosan - találatokat, de egészen a hatodik fél pontig (ma már a WKF szabályai szerint tovább is) lesz esélye a javításra, a tovább küzdésre. Akár a végső győzelemre. Ez sok versenyzőnek ma már szimpatikusabb és követhetőbb utat jelent.  Ma már sokaknak vonzerőt jelent a súlycsoportban való küzdés, a különböző védőfelszerelések használata, s emiatt ma már keményen meg kell küzdeni azért, hogy az elv fennmaradjon, hogy a hagyományok tovább éljenek, még egy olyan  kérdésben is, amiben évszázadokig egyszerű volt a válasz, nem maradt kétség a megoldásban.

 

Természetesen az idő és az ismeretek változásával a karate is változik. A technikák is folyamatosan változnak, fejlődnek, finomodnak és alkalmazkodnak a korhoz, az esetlegesen megváltozott szabályokhoz. De a karate-do lényege, és így a shotokan karate lényege sem változik. A gyakorlás marad az elsődleges, a technikákok keresztül a jellem és a személyiség fejlesztése. Természetesen azzal, hogy - szerencsére - egyre kevesebb a lehetőség a küzdőművészetek életszerű gyakorlására a versenyzés is előtérbe került és sajátos helyet vívott ki magának a karate rendszerén belül.

 

Végezetül Funakoshi és Nakayama mesterek néhány intelmét szeretném idézni, a shotokan karate iránt érdeklődők számára: