Nyári táborainknak idén is Ajkán rendeztük meg. A TTC Yama karatékái ezúttal is korosztályonkénti bontásban vettek részt a táboron. Az első kurzuson a fiatalabb kezdő és versenyző csoport tagjai vettek részt. Az edzések főként a versenyküzdelemben használatos alaptechnikák elsajátításával, gyakorlásával teltek, de a bottechnikák csiszolgatása, valamint egy mester kata /formagyakorlat/ elsajátítására is futotta az időből. A játékok közül idén is a számháború volt a favorit, így ez többször is szerepelt a programban.
Az edzőtábor 2. részében a felnőttek, versenyzők szakmai tudásának, felkészültségének megfelelő küzdelmi gyakorlatok szerepeltek. Főként a támadások elöli kitérések, oldalmozgásokkal, valamint az ezekből indított kézzel és lábbal végrehajtott kontratámadások kombinációit gyakorolták a sportolók. Szakosztályunk ezen tábor résztvevői együtt edzettek a már 16 éve baráti kapcsolatot fenntartó ajkai klub karatékáival. A majd 50 fő minden tekintetben színvonalas tábort tudhat maga mögött.
A tábor záró, 5 napos részének szakmai részét a tradicionális karate technikák gyakorlása, valamint botos páros gyakorlatok minél kombinatív gyakorlásai tették ki. Ennek az időszaknak egyik legnehezebb, embert próbáló eseménye évek óta a saját szervezésű Yamamaraton, melynek keretében az arra vállalkozó, és felkészülő egyesületi tagok Ajkáról elfutnak Balatonakaliba. Idén, augusztus 1. én öten a maratoni és 1 fő a kicsit megnyújtott félmaratoni távnak vágott neki. A reggel 7 órai rajt pillanatában még kellemes idő a balatoni felvidék elérésekor már közel 30 fokra melegedett. Nagyvázsony és Mencshely emelkedői ugyanolyan kihívást jelentettek, mint az elmúlt években, és mire közel 4 órai futás után elcsigázottan megérkeztünk Balatonakaliba, mindenki csak a délutáni edzésmentes pihenőre és alvásra tudott gondolni. Ezen a meleg nyári napon 24 km-t futott Csepeli Botond, míg a maratoni távot Szabó Tibor, Hosszú László, Székely Nándor, Kiss Imre és Schvarcz Péter teljesítették. Minden bizonnyal jövőre is nekivágunk, bár 30 km táján mindig eszünkbe jut, hogy mit is keresünk itt az út szélén, izzadva, fáradtan, arra gondolva, hogy mikor jön már a következő frissítő állomás, vagy éppen a cél. Azonban a célban remek érzés, büszkén, egymásnak gratulálva, fáradt lábainkat kinyújtóztatni és arról beszélgeti: Megint megcsináltuk!
