25.Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton, Budapest 2010, szeptember 5.

Kedvenc futóversenyemen idén szakosztályunk még két tagja, Székely Nándor és Kiss Imre nevezett. Az idő remek volt, leszámítva a rakparton uralkodó ellenszelet. Az eseményre kb. 10000 futó nevezett, és ez a színes forgatag, ami a rajtnál, ill. a verseny útvonalán végigkíséri a résztvevőket, ad valami rendkívüli, megfoghatatlan plusszt az ilyen eseményeknek. Ennyi elég is a magasröptű lelkizésből. A fenti, majd egy oldalban taglalt történések miatt vegyes érzelmekkel vártam a versenyt. A Szupermaraton után 4 nappal mertem először futócipőt húzni, s a Népligetben próbálkoztam egy közepes távon. A 8 km számomra is meglepő módon könnyen ment, szinte nyoma sem volt fáradtságnak. Lehet, hogy mégis csak jó ez a supermaraton valamire? Nem, az nem lehet!!! Még átmozgattam szombat reggel egy 6-ossal, majd jött a verseny. Nándival együtt kezdtünk futni. Kicsit attól tartottam, hogy a táv 2. felében jön majd el a böjtje az egy héttel azelőtti „hosszúra nyúlt örömfutásnak”, de nem. Majdnem egyéni csúcs közelében 1:31:26-tal teljesítettem a távot, végig erős voltam, és az utolsó 1 km-en 4:01-t futottam. Nándi kicsit később, de szintén egyéni csúccsal (1:35:01), míg végül Imre (1:45:10) szakította át a képzeletbeli célszalagot. Idén még a Budapest Maraton, valamint a Balaton Maraton vár a Yama futóbolondjaira.