Az öt fős (Schvarcz Péter, Kiss Boglárka, Hosszú László, Berta Emese, Gelencsér Lilla), valamint a 3 fős csapat ( Csepeli Botond, Székely Nándor, Husi Richárd) remekül szerepelve 4 órán belül ért célba. Sőt! A háromfős váltónk a 3 óra 33:24-es idejével az összesített a 45 helyen zárt. A szervezés, az idő tökéletes volt, és számomra az eddig teljesítet budapesti maratonok közül ennek az útvonala tetszett a legjobban. Összességében néhány gondolat: Még sosem fájt ennyire a futás, valahogy sokkal nehezebben ment, mint az eddigi években, s bár eddigi legjobb időmmel értem célba (3:43:36) nagyon jó volt abbahagyni.
A mellékelt képen ugyan úgy látszik, mintha repülnék, de ez senkit ne tévesszen meg! Pár szót váltottunk Imivel, miközben a célba lassan bedöcögő, fáradt, mégis büszke futókat néztük, s elmondta: Neki sem esett ez most jól… Talán nem titok, ha elárulom: Szabó Tibivel azt fontolgatjuk, hogy párosban a jövő évi Balaton Szupermaratonon körbe futjuk a Balatont. Hát, 32 km-nél múlt vasárnap elgondolkodtam az ötleten. Mindegy, majd meglátjuk.